Csendélet

Öreg halálfej és egy ifjú lány

Arcképe áll az íróasztalon

És mind a kettő mosolyog reám

És mind a kettőt szeretem nagyon.

Öreg halálfej, vagy tán fiatal,

A koponyától már nem kérdezik,

Csak egy dolog, mit a koponya vall:

Ember, az élet gyorsan eltelik.

Ifjú leányfej, ő meg arra int,

Hogy az időm lejárt már, oda van

Legszebb korom, hiába minden itt,

Magam maradtam végre is, magam.

Sebaj, a művészet még az enyém:

Halál ellen orvosság s ifjuság.

Az elmúlás szédítő peremén

Letépem még egy-két vers mirtusát!