Csendes, édes aranyóra

Csendes, édes aranyóra.

Ugye mégse, mégse jőnek?

Fényes álom. Az időnek

aranyos, halk koporsója.

Szőke szekrény, büszke bálvány,

egyre halkabban pihegve

bámulj barna kedvesemre

és vakulj meg szemsugárán.

Napsugár ő. És te alkony.

Alvó arany árva hanton.

A perc habján csónak.

Köss ki. Állj meg. Csendbe, lengve

és szegezd a végtelenbe

szende mutatódat.