CSENDES ÉLET

És vége a komédiának,

A fütty s a taps elhallgatott,

A nagy függöny szépen legördült,

S én ott hagyám a színpadot.

S most itt vagyok... oly messze, messze,

Száz mérföld tőlem a világ,

Ki egykor azt becsavarogtam,

Mint a garaboncás diák.

Itt űlök feleségem mellett

Ebb’ a csendes kis faluba’.

Egykor szük volt a föld, s imé most

Elég tág e kicsiny szoba.

Itt nézem a hajnalt s az alkonyt

És feleségem mosolyát,

S szemem nem kíván többet látni,

Bármily kevés az, amit lát.

Ki tette volna föl felőlem,

Hogy ilyen furcsán járok még?...

De mikor olyan furcsa, furcsa

Portéka az a feleség!