CSENDES MÁR...

Csendes már az erdő alja,

Csendesek a sárga kertek,

Szél bujkál a csüggedt fák közt,

Szél bujkál, mint bús kivert eb,

Átzörög a száraz ág közt,

Hozzám simul, kezem nyalja.

Végigleng az égen kóbor

Felhők búcsu-keszkenője,

És bánatok cúkorozzák

Most a léget (mely, mint óbor)

S egész világ, árnyba dőlve,

Egy borús, nagy istenhozzád.