Csendpalota

Éjfél előtt, éjfél után

be nagy a csönd!

Eső elállt és minden álom

ágyam körül sunyít bután...

Éjfél előtt, éjfél után

A csend nagy mesepalota:

üres, üres

kívül fekete, belül ólmos

és ki sem ereszt tán soha

ez a nagy sötét palota.

Sarokban ül a zongorám.

Szép lenne, jaj,

ha melléülnék s végigfutna

két kezem billentyűsorán

s zúgna, zengne a zongorám!

Egy zuhanás, aztán szünet.

Beomlana

minden fala a palotának,

elcsuklana a menüett:

eztán szünet, örök szünet.

S mikor a reggel felhajol,

jöhetne már,

ki keresett az éjszakában

s kinek ajka szépen dalol:

Nem látnám a romok alól.