Csengő dal a vershez

Csingilingi

csörtető

kis pataknak

éltető

tiszta selymes

kék vize –

Zöld halaknak

altatója

szép hazája,

csókolója,

palotája:

csingilingi

csörtető dal

csacska csermely,

nyughatatlan

fékevesztett

kis patak.

Csingilingi

fékevesztett

kis patak.

Csingilingi

véghetetlen

víz szegélyén

szürke szikla

vas falába

ütköződő

gyönge hab.

Tarka csónak

néma hinta,

szent szivárvány:

nem leszek hát

boldogabb?

Csörtető dal

csermelyéből,

fodrozó dal

tengeréből

ittam, ittam

csingilingi

mégsem lettem

boldogabb.

Mindhiába

reng a hinta

ring a csónak

tiszta tükrén

esti tónak

mindhiába

mégse lettem

boldogabb.

Embereknek

lomha lába

szivárványos

égi útra

rátapos –

mindhiába

csingilingi

mit se használ

annak, aki

bánatos.

Szent daloknak

rabja lettem,

csak felétek

menekedtem:

csingilingi

mégse lettem

boldogabb.

Kis pataktól

Oceánig

futkosó víz

milliónyi

buboréka

csend legyen!

Körben álló

bús bereknek

furcsa fái

kiktől néha

megtanultam

muzsikálni

csend legyen!

Hinta, csónak,

szent szivárvány, –

mint a márvány

jégben hűlve,

nem figyelve

semmi másra,

figyelembe,

hallgatásba

átkövülve

álljatok meg,

csend legyen!

Csingilingi

felzokogva

fájva, kérdve,

hárfa hangú

hang dalol.

Csingilingi

csacska csengő

csengve csendül

csingilingi

valahol.

Néma csónak,

néma hinta,

néma erdő,

néma hab:

csingilingi

szóljatok hát,

szóljatok hát:

mikor leszek

boldogabb.

Csingilingi

nem leszek már

boldogabb?