CSÉPEL AZ IDŐ

Csépel az idő, hatalmasan csépel

S ahogy kiveri testem-lelkem szemét,

Kezdek megtelni balga bölcsességgel.

»Talán ez a jó: törött szalma sorsa,

Talán ez a jó: a kicsépelt szemek.

Bárcsak mindennek vége-vége volna.«

»Kis céljaikat mások űzzék, mentsék.

Boldog a szalma, mely immár magtalan

S egy szent dolog van: az örömtelenség.«

»Új földet hízlal a kicsépelt szalma,

Új jövendőket, új öröm-magokat

S legtöbbet az ér, aki meg van halva.«

Csépel az idő, hatalmasan csépel

S ahogy kiveri testem-lelkem szemét,

Kezdek megtelni balga bölcsességgel.