Csere [2]

Jár a pásztor andalogva,

Jár danolva érzetét;

Mig rebegve visszazengi

A vadon bús énekét.

S jő a tévedett juhocska,

És ijedve meg-megáll;

Lejtve jő nyomába Lenke

Széttekint, de nem talál.

„Jaj legény! mi bú talála

Szép juhom ma elveszett.

Add meg őt, ha föltalálod,

Ég fizesse tettedet!”

„Itt juhod, vegyed leányka,

És jutalmat ád az ég?

Lenke! Lenke! nékem az csak

Kék szemed sugárin ég.

Ám de veszté érzeményem

Is, Leányka! csendemet,

És cserélni egyet egyre

Kell, juhodra - szívedet.”