CSILLAGÁSZ

Forró fejem elalélt a virágok

Közt. Nők kellettek volna. Az egész

Élet oly furcsa volt, oly könnyü és nehéz

Egyszerre..............................

Elindultam. Virágok s nők fogadtak.

A messzi égen tündér csillagok.

Azt hittem, a tejút attól ragyog,

Hogy rám ragyogtak. Már a kedvem halkabb.

Aztán toronyba húzódtam. Szelíd

Bölcsesség csöndes-bús órái jöttek,

.............a csillag köröknek,

Hogyan válik nadirrá a zenit.

Ideje most már szépen hazamenni,

A csillagokba nincsen írva semmi.

Ó, hányszor állottam az ég alatt

Augusztusban. Nagy, hulló csillagok

Futása széles fénysávot hagyott

Az égen, és a szívemig szaladt.

És úgy éreztem, - s úgy is volt talán -

Fölöttem a tejút azért ragyog,

Mert én nézem, és húszéves vagyok,

És hogy írás van az egek falán,

Nagy titkoké. És sokszor hajnalig

Tünődtem, hogy mi rejlik e jelekben?

Ha jól meggondolom, tán mást se tettem,

Mióta élek................. alig......

Ideje most már szépen hazamenni.

A csillagokba nincsen írva semmi.