Csillagok

Ma téli pompafényben felkelétek,

aranysugárotok a hóra hull,

hadd nézem a fényt, oly rövid az élet!

Holnapra már tán ott leszek alul,

s ti így ragyogtok épp a téli esten,

nem tudva rólam, öntudatlanul.

Nyom nélkül itt mért kell mélységbe esnem,

mért rontja szét a sorsveszély a jót,

mért nem marad fenn eltünő nevem sem,

ha egykoron a sírba roskadok -??

Feleljetek, hatalmas csillagok!