Csillagok

Csillagokra néz a gyermek:

„Adj közűlök jó anyám! -

Mond - hadd játszom vélek én is

Oly szépen néznek le rám.”

„Gyermek! messze ég a csillag,

Emberkéz nem éri fel

Ott a szellemek hazája

Mély titokban ünnepel.”

És a gyermek fájdalommal

Anyjának karára dűl:

„Mért is oly szép a csillag, ha

Ég elérhetetlenűl.”

Föltekint könnyes szemekkel,

És a csillag ím leszáll,

Bájsugáru halvány arca

A gyermek könnyében áll.

Néz az ifjú lángszemekkel,

Vágyva szívet, vágyva hont,

És e két vezércsillaggal

Hévvel a csatába ront.

Ah, de látja, lány szerelme

Mint a csillag oly hideg,

S szolgabűnnel lelkeikben

Születnek az emberek.

Gyermekálma jő eszébe

Hű anyáért néz körűl.

Édes anyja már csak a föld,

Felzokog s ölébe dűl.

És leszáll a csillag újra,

Sírja ormán ott viraszt.

Óh való-e most, vagy újra

Egy könyű rajzolja azt?