Csipkerózsa

Nagy tornyos nyoszolyában

fekete nyoszolyában

fehér rózsák között,

úgy alszik Csipkerózsa

rózsák között a rózsa

álomba rejtözött.

Minden virág egy álom

álmok között az álom

rózsákba hullatag

fejét lehajtva mélyen

mint rózsa töve télen

rejtőzik fullatag.

Fullasztó mély az álma

fullasztó mély a párna,

fullasztó fekete,

rózsa nyílik a párnán

és fehér mint a márvány

ez ágynak betege.

Kárpitja mint az ében

fehér a feketében

csiklándva ragyog át;

s aranyos súllyal omlik

aranyzsinórja, bojtig

skófium és brokát.

Fekete gyászu kárpit

fehérrel kivirágzik

s nagy rózsákat susog

s sullyal mint néma vétek

hull bársonya fölétek,

fullatag vánkosok.

Az ólmos álmu bársony

csiklándó ragyogáson

leszunnyad feketén:

fullasztó mély az álma

s lidércként nyúl a párna

az ágynak betegén.

Az éjek arra szállnak,

az évek arra járnak

a lusta századok:

fekete gyászu kárpit

fehérrel kivirágzik

s nagy rózsákat zokog.