Csipkerózsa

A távol kastély rejtekében alszik,

Nem látja más, csak csöndes csillagok,

Hozzá a zaj mint boldog zene hallszik

S a föld felé mint víg bolygó ragyog.

Az út odáig tüskerózsa-ösvény,

Az út odáig drótsövény, balog,

Az út odáig véres, kusza örvény,

Mely holtak, roncsok árján kavarog.

A távol kastély küszöbén virág nyit,

Égkék, tengerkék, illata csoda,

De tövise bús szívünkbe nyilallik.

Ó mégis, mégis álmunk odavágyik

S ha lábunk, lelkünk elkopik is addig,

Mi elmegyünk, mind elmegyünk oda!