Csitt, mese...

Mit meséljek, ha nem figyelnek?

Különben is fáradt vagyok.

Porfelhőt vernek a fejemre

tépő vad őszi viharok,

s az alkonyatok véres őszirózsák.

És nem várom a napi postát.

Olyan jó lenne hunyt pillákkal,

összefont karral súgni már:

“Oda a nyár! Oda a nyár!

Csitt, mese, halj meg,

csitulj el, ének!”

Sírni – egy rozsdás őszi gesztenyének

nekihajolva... –

Csak lefekhetnék! Csak már este volna!