Csízió az 1929. nem közönséges évre

Magyarom, új évnek hajnala virrad rád,

Fogadd el tőlem e víg Abracadabrát,

Ez idén megszűnik számos magyar átok,

Addig is b. u. esztendőt kívánok.

Tizenkét hónap lesz ebben a szép évben,

Februárban huszonnyolc nap egy végtében,

Tavasszal húsvét lesz és télen karácsony,

Európában nagy muri túl a rácson!

De előbb farsang lesz itt állapotja

S talán színre kerül jó marsall Dorottya

És ha a kritika nem lesz szörnyen cserző,

Még sikert arathat némely helyi szerző.

Hét város versengett a dalos Homérnak

Bölcsőjéért, most meg dicső Radomérnak

Fog diadalívet emelni hét város,

Egyik-másik híres Szegeddel határos.

A torony aljáról meg ne feledkezzünk,

Csonka parlamentjét szívrepesve lessük,

Új virilis lista tagjai mint fognak

Új adót emelni a nemes városnak.

A Duna jegén is, majd ha fagy, úgy mondják,

Nagy dolgokat fog még megérni az ország,

Hiszen a jég hátán élünk már mióta,

S hosszú idő óta mindig egy a nóta.

Baumgarten pénzét, aki író kapja,

Különb módon él egy évig, mint az apja,

Nobel békedíjat pedig adják annak,

Aki békét hoz a békétlen magyarnak!

Szeged szebb lesz, mint volt, hiszen ötvenéves

Születése napján ünnepe lesz, fényes,

Attól tartok, több lesz a fény meg a pompa,

Mint a boldogulás, haladás valóba.

De a külvárosban bezzeg csatornáznak,

Épülnek a tágas, tiszta munkásházak,

Módos polgár lesz ott minden proletárból,

Mire H. G. Wellsnek új napja világol.

Demokráciánk is fejlődik az évben,

A teremtő munkát megbecsülik szépen,

Jólétét magának ki megteremtette,

Azt külön díjazzák, adta-teringette.

Ebben az új évben, míg csak régi nem lesz,

Minden reménységünk a legszebb rendben lesz,

Úri vadászaton nem fázik a hajtó,

És új választáson választ a választó.

Most pedig mégegyszer minden jót kívánok,

Találják meg egymást a szerelmi párok,

A direktor bruttót, kórista a kontót,

Kormányfőtanácsos a magasabb ordót!