CSOKONAI

Egy kálomista pap s Csokonai

Egymásnak voltak jóbarátai.

Kilódul egyszer Debrecenből

S a jóbarát előtt megáll,

S: ihatnám, pajtás! így kiált föl

Csokonai Vitéz Mihály.

„No, ha ihatnál, hát majd ihatol,

Akad még bor számodra valahol,

Ha máshol nem, tehát pincémben;

Ottan nem egy hordó bor áll.”

Szólott a pap, s leballag véle

Csokonai Vitéz Mihály.

„Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap,

Amint egy hordóból dugaszt kikap;

„Szaladj csapért! ott fönn felejtém;

Szaladj öcsém, de meg ne állj!”

És fölrohan lóhalálában

Csokonai Vitéz Mihály.

A likra tette tenyerét a pap;

Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap.

S a csap nem jött, és a pap morgott:

„De mi az ördögöt csinál,

Hol a pokolba’ marad az a

Csokonai Vitéz Mihály?”

Tovább nem győzte várni a csapot,

Ott hagyta a hordót (a bor kifolyt),

Fölmén a pincéből a házba,

De ott fönn senkit nem talál.

Csak késő este érkezett meg

Csokonai Vitéz Mihály.

Hát a dologban ez volt az egész:

Kereste ott fönn a csapot Vitéz,

Zeget-zugot kikutat érte,

De csak nem jön rá, hogy hol áll?

És így csapért szomszédba mégyen

Csokonai Vitéz Mihály.

A szomszédban valami lakzi volt,

Elébe hoztak ételt és italt;

És ím az étel és bor mellett

És a zenének hanginál

Csapot, papot, mindent felejtett

Csokonai Vitéz Mihály.