Csokonai neve napjára

Már a tarka mezők illatos asszonya

Udvarlásra magát nem piperézheti,

Minden cifra virágit

A nap szűze leszaggatá.

Már a lanyha zefir, páfusi lantodon

Sem szunnyad, se cicáz, duzzog az olykori

Hamvas harmatozáson

S gubbaszkodva voná magát

Vénus hóna alá. A meleg estveli

Csend már a locsogó völgyre se csal, hogy ott

Nétán Lilla kerekded

Combjával leköszöntsenek

A sás közt susogó réti kisasszonyid.

Elment a meleges gólyasereg, s vele

Minden handarikázó

Nimfák eltakarodtanak.

Hagyján! a futikák menjenek, a csalárd

Pajtásság gyönyörű tűköri. Nézd drusza,

Bachus régi barátunk

Most hirdet jeles innepet.

Vivát! érjen azért annyi Mihály napot,

Amennyit csak akar. Jó drusza mink pedig

Amennyit lehet, és azt

Mind vígságba fecsérljük el.