CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

S amikor az este elterpedt,

Rongyos mécsese lánginál

Imádkozott egy nagyon furcsát

Csokonai Vitéz Mihály:

»Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy,

Rossz hátam alá a karod:

Úgy emelj el innen magadhoz,

Ne lássanak a magyarok.«

»Add, óh, Uram, hogy szépet lássak

Távolból. Mindegy, ha hamis

Az, amit a távolból látok.

Magyar vagyok én magam is.«

»Akarok egy valakit látni,

Aki szebben hal, hogyha hal,

Aki a fajtáját átkozta

S aki magyar volt, nagy magyar.«

»Egy századdal előbbre lássak

S lássam, aki engem idéz.

Szomorú sarjamat hadd lássam,

Aki ismét Vitéz, Vitéz.«

S amikor a hajnal szétharsant,

Rongyos mécsese lánginál

Furcsát látott s szomorún halt meg

Csokonai Vitéz Mihály.