Csönd [1]

Az aranyos mennyezet fele zsongva

Az óriás, üres templomhajóba'

Még ott suttog az elszálló ima.

Piros sebeit némán viselvén,

Mennyei búsan mosolyog keresztjén

A boldogságos Miriám fia.

S az áhítatot teregető csöndben,

A tömjénterhes, lilás levegőben

Szirmát bontja a rosa mystica!