Csöndes jubileum

Kezd szeretni már az emberöltő,

Én leszek itt az igazi költő,

Magyar, ember, becsületes, bátor;

Tanár tanít és dalol a kántor.

(Péchy Blanka nem szaval ámbátor.)

Szabó Dezső dícsér, Pekár nem fedd,

Balogh Károly szigora is enged,

(A pokolba kíván csak mellesleg.)

Minden kurzus poétának vállal,

Már komázni kezdek a halállal.

Nyugdíj nélkül tudok élni holtig,

Nekrológ, ha néha megíródik,

(És ha a fa haza szállítódik.)

Nem lesz muszáj drámákat csinálni,

Nem verhet meg büntetlen akárki.

(Bár ma arcom nékik nem turáni.)

De szememből titkon könny szivárog:

Már bácsinak hívnak a nagy lányok!

(S a Táltossal vajjon mit csinálok?)