Csöndes panasz

Lehet, amit daloltam, nem marad meg,

Lehet, ha mit vallottam, nem igaz,

Most dalaimtól messze büszke harc zeng

S szívemtől távol balzsam és vigasz.

Mégis, ti gőgös győzők, vak merészek,

Engem szegényt, jaj, meg ne vessetek,

Enyém e hit, enyém e könny, ez ének

S enyémek mind, mit nyertem, a sebek!

Én mindig, mindig árok mélyin éltem

S fázott a lelkem és vívott agyam

S magam küzdöttem én mindig, magam!

Én diadalt nem kaptam s nem reméltem.

Reménytelen szép volt harcom, szerelmem

S nem éltem még, mikor halálba mentem.