Csöndes, tiszta vers

By Dezső Kosztolányi

Nincs semmim... Így megyek magamban -

tip-top - szelíden, csendesen.

S ha éjjel bántanak a rablók,

kitárom két üres kezem.

A rablók sírnak velem együtt,

olyan-olyan szegény vagyok,

mint kisded első fürdetőjén,

és mint a teknőn a halott.

De tart a föld. Ez az enyém még,

feszül az ég fejem felett,

s kitárom az örök egeknek

örök-mezítlen testemet.