CSÖNDES VERS

Én nem tudom: már nem oly messzi nézek,

mint azelőtt... S csak körbe kopogok...

Nem izgulok szenzációs hirekre,

nem érdekel, hogy a világ forog...

Ebéd után félbarna kapucíner,

azt is ízetlen szörpölöm, hamar.

S már az sem fontos, hogy préselt és pöttyös

legyen melléje a Kuba-szivar...

Nem bőszit fel, ha nincs lakbérre pénzem,

s hogy nem fizetik arannyal dalom.

Utálatosan csöndes lettem. Rosszul

járna velem most egy forradalom.

Megállt egy ember: aki egykor voltam...

Távolodik... s a semmiségbe vész...

Magamba hulltam vissza, mint a bicska,

mit bekattantott egy nagy, durva kéz...