Csonkatornyok

Itt állok a csonkatorony tövén.

Rég tető alatt a csonkatorony,

S tető alatt a költő élete,

Biztos, erős, égi tető alatt.

Befejezetten, készen, ragyogón,

Az idvezültek csendes mosolyával

És véghetetlen, örök szánalommal

Nézi mindazt, mi itt lenn csonkaság.

Itt állok a csonkatorony tövén,

Itt állok romló, csonka életemmel,

A képzeletem, mint veres kakas

Most felrepül a torony tetejére,

Lihegve, dúlva, zúgva sisteregve

Égetem porrá a biztos tetőt.

Hadd lássam csonkán a tornyot megint,

Feketén, pusztán, kiszolgáltatottan,

Esőben, hóban, szélben morzsolódva,

Hordozva a villámok bélyegét,

Mit beleütöttek a századok.

Lássam, mint egy nagy, imádkozó ujjat,

Nyomorék, torz ujját e beteg földnek,

Ki ősi épségéről álmodik,

És eped, eped új épség után...

Hadd lássam csonkán a tornyot megint,

Csonkán, mint magamat, mint titeket.

Vagy, melyikünk mondhatja: kész vagyok

Van tetőm, nincs hiányom semmiben?

Kinek nem fáj a csonka szerelem,

A csonka vágy és a csonka remény,

És minden csonka földi vállalat,

S a tervek égretörő csonkasága?!

Ki lát a feje felett fedelet?

Vagy: meddig lát?

És kit nem aláz porig az ige:

Nincs itten maradandó városunk?!

Hadd lássam csonkán a tornyot megint,

Csonkán, mint magamat, mint titeket,

Mint népemet, mint az emberiséget, -

Hadd lássam tágult, rémült szemeimmel

Csonkán városok, falvak tornyait,

Hadd lássam csonkatornyok végtelenjét

Szalontától az óperenciáig...

Csonkatornyok vagyunk mindannyian,

Csonkatorony a teremtett világ.

Hadd lássam csonkán a tornyot megint,

Ahogy Ő látta és megénekelte.

Ez az ének az igazi tető,

Erre nem száll fel a veres kakas.

Ilyen tető volt minden éneke,

Romló életek felett a fedél,

Csonkaságnak a kiegészülés,

Földi remények után égi álmok,

Toldi szerelme minden szerelemnek,

Toldi estéje minden alkonyatnak.

Tetőt emelt minden csonkatoronynak

Szalontától az óperenciáig,

Amíg a saját árva élete

Csonkatornyát egészítgette ki.

Itt állok a csonkatorony tövén.

Rég tető alatt a csonkatorony,

S tető alatt a költő élete,

Biztos, erős, égi tető alatt.

Befejezetten, készen, ragyogón,

Az idvezültek csendes mosolyával

És véghetetlen, örök szánalommal

Nézi mindazt, mi itt lenn csonkaság.