CUPIDO

Ki légyen Cupido, eddig nem tudhattam,

Noha ő felőle már sokat hallottam,

Kárhozzák, dicsirik; ki nagy ember lehet!

Széles e világon mert nagy csudákat tett.

Ne mondd nagy embernek: gyermek, piczin falat,

Nincs nálánál latrabb a kerék ég alatt,

Szárnyas, ives, fáklás, mind a két szemén vak,

Ruhátlan, bujdosó, káras tüzeket rak!

Ha ily’: rossz anyja vólt, mostohán nevelte,

A tüzet kezébül hogy el nem emelte,

Nem gyermeknek való a fegyver és a tüz,

S minthogy ruhátlan jár, ritka dolog, ha szüz.

A mig a ficzkónak szárnyát ki nem tépik,

Sokfelé elrepdez, mindenütt bélépik,

Fecskefészkeket rak, aprósodik a ház,

A patvar irtsa ki, egy szó annyi mint száz.