CV. ZSOLTÁR

Adjatok hálát az Istennek,

Imádkozzatok szent nevének,

Hirdessétek dicséretét

És minden jótéteményét,

Beszéljétek az nép előtt

Nagy csudáit, mellyeket tött.

Néki vígan énekeljetek,

Csuda dolgait dicsérjétek,

Magasztaljátok szent nevét,

Kik szívből félitek őtet,

Örüljön azoknak szívek,

Kik az Úrról értekeznek.

Keressétek ez kegyes Urat,

És annak színét és hatalmát

Meggondoljátok dolgait,

Ne felejtsétek csudáit,

Itéletit hirdessétek,

Mellyek ő szájából jöttek.

Ti, Ábrahámnak nemzetségi,

Istennek választott szolgái,

Kik Jákobtól származtatok,

És választott fiak vattok,

Mi Urunk ez kegyes Isten,

Azki regnál mindeneken.

Megemlékezik szünetlenől

Az ő szentséges kötéséről,

És az ő igaz igéje

Ezer és több nemzetségre,

Mindörökké megáll frigye,

Mellyet Ábrahámmal szerze.

Megemléjti ő esküvését,

Mellyet az Izsák atyánknak tett,

És megígérte Jákobnak,

Azki bizonnyal hűn annak,

Hogy az Izráel kötése

Megmaradna mindörökké.

Mondván: (vedd eszedben ez igét)

Néked adom az Kánán földét,

Te azt örökségül bírod,

Zsinóroddal részre osztod:

Noha küsded volt seregek,

Kevesek és idegenek:

Ottan népről népre térének,

Országról országra menének,

És az Úr mind vélek vala,

Hogy népe kárt ne vallana,

Úgy, hogy az ő nagy ereje

Az királyokat elverte.

Én kenöttimet ne bántsátok,

Prófétáimnak ne ártsatok.

Az földre külde éhséget,

Elfogyatá kenyeröket,

Osztán egy embert bocsáta,

Azki őelőttök járna.

Ez vala József, ki egy Úrnak

Szolgául eladaték annak,

És ő békóba vétteték,

Ő testére vas vereték,

Míglen az idő eljönne,

Hogy Isten őt kimentené.

Az ő nagy bölcs jövendölése

Az ő nevét híressé tötte,

Az király érette külde,

És fogságból kivétette,

Az népnek regnáló Ura

Rabságból őt kioldozta.

Az ő házán őt teljességgel

Úrrá tévé nagy tisztességgel,

Hogy néki mind nagy és kicsen

Alája vetetvén legyen,

Hogy az fő-fő népet bírja

És az véneket oktassa.

Osztán bémene az Izráel

Az Egyiptomba cselédivel,

Az Jákob ott jövevény lőn,

Az Kám földén nagy néppé lőn,

Úgy szaporodék népével,

Erősb lőn ellenséginél.

De az Úr Isten ő szíveket

Úgy elfordítá elméjeket,

Hogy az ő népeit ezek

Szörnyen gyűlölnie kezdék,

Hogy őket nagy álnoksággal,

Elfogyatnák hamissággal.

Az Mózest hozzájok bocsátá,

Ki őtet hívséggel szolgálá,

Az elválasztott Áronnal,

És nékiek ezek által

Nagy csudáit megmutatá,

Az egész Kám tartományba.

Setétséget külde az földre,

Ki minden helyeket ellepe,

Ezek ketten mind megtévék,

Mit Isten hagya nékiek,

Az vizet vérré fordítá,

Az halakot mind megfojtá.

Az földre békák rohanának,

Úgyannyira, hogy elmászának

Az király kamarájában,

És mihelt szóla, legottan

Számtalan rút féreg terme,

Sok tető omla az földre.

Esső helyett hánya köveket,

Tűzlánggal az szőlővesszőket

Elveszté az fügefákat,

Kiirta itt minden fákat,

És mihelt ismétlen szóla,

Számtalan sok sáska juta.

Az füvet ez földön ez férgek

És az gyümölcsöt mind elévék,

Elsőszültöket megölé

Ez országban, és kivivé

Ő népét nagy gazdagsággal,

Sok ezüsttel és arannyal.

Ő táborokban az emberek

Semmi betegségben nem estek.

Úgyhogy az egyiptomiak

Kimenéseken vigadtak,

Hogy tőlük legyen mentségek,

Kik miatt volt nagy félelmek.

Egy ködvel béfedezte őket,

Mellyet fölöttök kiterjesztett,

Az égen tüzet támaszta,

Ki éjjel világot tarta.

Sok fürjet ada nékiek,

Mihellyen őtőle kérték.

Égi kenyérrel őket tartá,

És az kősziklát felszakasztá,

Kiből az víz az szárazra,

Mint egy patak kibuzdúla,

Mert emléjte ígéretet,

Mellyet az Ábrahámnak tett.

Népét vígsággal ő kihozta

Választott népét vigasztalta,

Az pogányok tartományát,

Ezeknek adá jószágát,

Kit kezekkel munkálkodván

Szerzettek volt ez országban.

Ezt nékiek azért mívelte,

Hogy gondjok lenne törvényére,

Hogy fogadnák az ő szavát,

És tennék parancsolatját,

És örökké megőrzenék,

Kiért dicséret Istennek.