CVIII. ZSOLTÁR

Úr Isten, kész az én szívem,

És azon vagyon én lelkem,

Hogy tenéked énekeljen,

Hegedőben zengedezzen,

Nosza, lantok és citerák

Zendüljetek föl muzsikák,

Mert igyekezem én szivemben

Így menni az Úr eleiben.

Dicsérlek, Uram, tégedöt,

Minden nemzetségek előtt,

Tisztellek szép énekekkel

Minden nép előtt víg szívvel,

Mert az te kegyelmességed

Az széles égre kiterjed,

Fölségednek szent igazsága

Az fölhőköt mind föllyölmúlja.

Magasztaltassál az égre,

Dicsőséged nyújtsd ez földre,

Szerelmes népedet tartsd meg,

Nyújtsd kezed, engem hallgass meg.

Az Isten ő szentségében

Megvigasztala kegyessen,

Hogy az Sikemet én megveszem,

És az Szukót völgyét elmérem.

Az Galádot is akképpen

Megveszem én nagy erőmben,

Az Manasses is mind enyim,

Azonképpen az Efraim.

Mind ez seregek enyímek,

Erősségek én fejemnek,

Júda lesz királyi országom,

És én törvényszerző regnálóm.

Az Moáb leszen énnekem

Mint egy lábmosó edényem,

Kiben lábaimat mosom,

És azt én bizonnyal tudom,

És teljességgel elhiszem,

Edómra sarumot vetem,

Filisztéusok, örvendjetek

Az én dicső győzödelmemnek.

Ki vinne engemet bátran

Ez nagy kerített városban?

Engemet ki vezérlene

Az erős Edóm földére?

Nem te tészed-é, Úr Isten,

Ki minket űzsz helyből helyben?

Hogy el nem jövél sereginkkel,

Megűzetél ellenséginkkel.

Légy minékünk segédségől,

Őrizz meg ellenségünktől,

Mert az emberi segétség

Hiában való epesség.

Az Isten által minékünk

Lészen erős győzödelmünk,

És ő megszabadít bennünket,

Megtapodja ellenségünket.