CXIII. ZSOLTÁR

Az Urat ti, ő szolgái,

Dicsérjétek, mert érdemli,

Áldjátok szent nevét mindnyájan,

Dicsértessék szent fölsége

Most és örökkön örökké,

Ő szent neve áldassék tisztán.

Napkelettűl enyészetig,

Áldassék neve mindvégig,

Mert az Úr az magas mennyekben

Regnál minden pogányokon,

Nagy dicső hatalma vagyon,

Melly föllyül hat az szép egeken.

De ki volna hasonlatos

Ez mi hatalmas Urunkhoz?

Kinél fölségesb sohol nincsen;

Azki méllyen el-alánéz

Mindenre, valami hol lesz

Itt ez földön és fönn az égben.

Az szegént porból fölveszi

És az sárból fölemeli,

Állapatját fölmagasztalván,

Fölülteti végezetre

Az nagy fejedelmek közé,

Az ő népe közt hazájában.

Az asszony szomorúságát

Ő magtalansága miát,

Bódog vigasságra fordítja,

Gyermekek anyjává teszi,

És szép fiakkal szereti,

Házát gyümölccsel szaporítja.