CXIV. HA GONDOLOM BUS SORSOM...

Ha gondolom bus sorsom,

Méltán gondolkodhatom,

Szerencsétlen voltomat -

Sírva rivom káromat,

Ugy emésztem magamot;

Csak gyötrődés életem,

Hová légyek, Istenem!

Ó szerencse, mit tettem,

Hogy tetőled ezt vettem.

Másoknak mint kedvezöl,

Engem csak igy öldözöl,

Hegyes nyillal lődözöl.

Bús gyászban én szivemet,

Hoztad árva éltemet.

Nem kivánom már tovább,

Hogy éltemet nyujtsd odább,

Inkább Plutó ollóját

Várom, nyujtsa ki karját,

Hogy elmesse fonalát,

Mert szeretőm változik,

Szive másnak áldozik.

Téged egyet, nem többet

Véltem eddig hivebbet;

De már látom, más határ

Van szivedben, te tatár,

Szivem gyászban borult már.

Siratlak én míg élek

Fris és jeles szép lélek.