CXIX. MÁR NEM TŰRHETVÉN KÍNJAIT...

Már nem tűrhetvén kínjait,

Szívemnek nagy fájdalmit:

Kíntelen vagyok előtted

Kijelentenyi titkait,

Szívem árnyékátúl

Szerelem lángjátúl R.

Hirtelen veszedelmit.

Ah virágoztató rózsám.

Jelentsd ki te szerelmed’,

Ne titkold el én előttem,

Mutasd hozzám víg kedved!

Hozzád szívvel hajlok,

Érted majd meghalok. R.

Mutasd hozzám víg kedved!

Reád tekintvén a szemem,

Szívemben is változom,

Éretted szüntelenűl

Éjjel nappal kínlódom,

Néked hogy tetszhetnék,

Kedvedben eshetnék R.

Azon úgy munkálkodom.

Isten látja az égen

Hogy élek tisztán és híven,

Isten látja az égen

Hogy élek tisztán és híven,

Mert szép viselésid

És szép qualitásid R.

Megszerettem én igen.

A személyem ha tetszik,

Kérlek tartsd meg magadnak,

Szívemet a szívedben

Zárd hogy megmaradhasson,

Azt is mondd meg, ha nem,

Többé ne gyötrődjem, -

Tűled veszem kedvesen.