CXLIX. ZSOLTÁR

Az Úrnak, no, énekeljetek,

Új éneket szent fölségének,

Az szentek gyülekezetiben

Dicsérje őtet minden,

Az Izráel örvendezzen

Ő teremtő Istenében,

Királlyoknak örüljenek

Az Sion-béliek.

Az Úr nevét síppal és dobbal,

Dicsérjétek lanttal, kobozzal,

Légyen hegedőknek zengése

Neve dicséretire.

Mert az Isten az ő népit

Igen szereti híveit.

Az szegényeket segéti,

Sok jókkal szereti.

Szent hívei az Úr Istennek

Ékes gyönyörűséget nyernek,

Örülnek ő hálóházokban

Az Urat magasztalván:

Dicséretét az Istennek

Az ő szájokban viseljék,

És kétélő fegyver leszen

Nékiek kezekben.

Mellyel az kevély ellenségen

Bosszút állanak nagy merészen,

És az népek megbüntettetnek,

Méltó jutalmat vesznek:

Erős királlyokat nékik

Nagy láncokkal megkötözik,

És minden ő fejedelmek

Vasbékókban ésnek.

Hogy törvénnyel ítéltessenek,

Melly meg vagyon írván ellenek:

Mellyekből az istenes hívek

Dicséretet nyernek.