CXVII. A SZEM MIHELT SZÉPRE TEKINT...

A szem mihelt szépre tekint,

Sziv ott szivben szerelmet hint,

Noha ugyan egyik sem int

De titkon lát mindenek kint.

Forr benne a vér,

Szólni mégsem mér,

De a ki nem kér,

Semmit nem és nyér.

Ez a szerelemnek ő titka.

Némely szeret tudatlanúl,

Mint ki mit lát, látatlanúl,

Sok járt már igy hasztalanúl,

De más kárán ritka tanúl.

Nem minden ész

Szerelemre kész,

Mert az ollyan rész,

Kin sok ész megvész, -

Azért okos szévet kiván ez.

Jó szeretni, de okossan,

Nem mindenkor játíkossan,

Mert úgy nem volna hasznossan,

Ha szeretnél világossan.

Tagadj kit szeretsz,

Frigyet kivel vetsz,

Ebben ha követsz,

Négy nyelv nem metsz.

Igy szerelmedben előlmehetsz.