CXVIII. ZSOLTÁR

Adjatok hálákat az Úrnak,

Mert nagy az ő kegyessége,

És nagy volta szent irgalmának

Megmarad most és örökké.

Izráel, bátorsággal mondjad,

Hogy megáll kegyelmessége,

Irgalmas voltárúl azt valljad,

Hogy megmarad mindörökké.

Mondjad bízvást, Áronnak háza,

Hogy az Úrnak ő jókedve

És megmarad irgalmassága

Most és örökken örökké.

Istenfélők, mondjátok mostan,

Hogy az Úrnak kegyessége

Megmarad ő teljes voltában

Ettűl fogva mindörökké.

Az Úrhoz én nagy ínségemben

Könyörögvén fölkiálték,

És meghallgata kérésemben,

Tőle segedelmet nyerék:

Az Úr Isten vagyon énvelem,

És tőlem másuvá nem tér,

Hát kitől kelljen nékem félnem?

Mit ártson nékem az ember?

Jelen vagyon velem az Isten,

És azkik jómnak örülnek;

Megvetem őket, félrenézvén,

Azkik engemet gyűlölnek;

Sokkal jobb az Istenben bízni,

Hogynem valamelly emberben,

Sokkal jobb benne reménleni,

Hogynem az fejedelmekben.

Környülvöttenek az pogányok,

De az Úr nevében bízom,

És olly jó reménségben vagyok,

Hogy őket mind el-levágom.

Mint az méhek, környülvöttenek,

De őket elverem menten,

Vélek együtt odalesz nevek,

Mint asszú tövis az tűzben.

Köröskörnyül fogtak engemet,

És kerengnek környűlöttem,

De én reménlem Istenemet,

Hogy őket én mind elvesztem.

Te, ellenség, énrám támadál,

És meg akarál ejteni,

De csak hijában munkálkodál,

Mert éltemet Isten őrzi.

Az Úr énnékem erősségem,

És én őróla éneklek,

Csak ő énnékem segedelmem,

És én őbenne reménlek.

Az hívek vígan énekelnek

Az ő hajlékjokban széjjel,

Mert jobb keze az Úr Istennek

Nagy erős dolgokat mível.

Az Úr megmutatja hatalmát,

Jobb karját ha fölemeli,

És cselekedik nagy dolgokat,

Kiket nyilván kell dicsérni.

Én ellenségim, megértsétek,

Hogy az én dolgom illyetén,

Hogy én meg nem halok, de élek,

Az Úr dolgait hirdetvén.

Az Úr megbüntete engemet,

És igen megostoroza,

De nem akará elvesztemet,

És az halálnak nem ada.

Nyissátok meg azért kapuit

Az igazság templomának,

Hogy bémenvén, nagy dicsőségit

Dicsérhessem ez nagy Úrnak.

Mert csak ez kapuja az Úrnak,

Kin az hívek el-bémennek,

Kik fölnyittatnak csak azoknak,

Azkik igazságban élnek.

Dicsérlek téged énekekben,

Hogy engemet megalázál,

De ismét fölvövél kegyessen,

És engem megszabadítál.

Ez kő, azkit az házépítők

Itéltek megvetendőnek,

Az épületben úgy helyhöték,

Feje lőn az szegeletnek.

Ez pedig az Úr Istentől lött,

Azki ezt ígyen rendelte.

Ez dolognak szemeink előtt

Csudálatos hossza, vége.

Ez jeles napot ő magának

Készítette az Úr Isten,

Azért ez nap jelenvoltának

Vigadjunk, minden örvendjen.

Uram, kérlek, hogy megőrizzed

Ez te királyodat mostan,

Bírjad és szerencséssé tegyed

Mindennemő dolgaiban.

Áldott az, ki az Úr nevében

Eljöve nagy dicsőséggel,

Áldunk, dicsérünk egyetemben

Az Úrnak háza népével.

Erős az Isten, azki minket

Ígyen megvilágosíta.

Az föláldozandó ökröket

Kössék az oltár szarvára.

Te vagy az én erős Istenem,

Téged örökké tisztellek,

Te vagy jó Istenem énnékem,

Kit én szüntelen dicsérek.

Adjatok hálát ez nagy Úrnak,

Mert nagy az ő kegyessége,

És nagy volta szent irgalmának

Megmarad most és örökké.