CXXI. ZSOLTÁR

Szemem az hegyekre vetem,

Mert fellyül van nékem

Minden segedelmem,

Isten az én reménségem,

Ki az eget formálta

És ez földet alkotta.

Lábad botlani nem hagyja,

És azki rád vigyáz,

Nem szunnyadozik az,

Izráelt hozzá fogadja,

Mert az nem aluszik el,

De rájok gondot visel.

Az Úr téged megőrizzen,

Kezét rád terjesztvén

Árnyékkal béfedjen,

Hogy az nap ő hévségében,

Néked ne ártson éjjel

Az hold az ő fényével.

Az Úr őrizze örökké

Lelkedet esettől,

Mentse meg veszéltől.

Az Úr híven megőrizze

Az te kimenésedet

És te béjövésedet.