CXXIII. TITKOSAN SZERETEK...

Titkosan szeretek,

Csak egyet kedvelek;

Ki légyen,

Hol légyen,

Én jól tudom.

Akárki mit mondjon

Ámbátor megszóljon,

Nem félek,

Igy élek

Ezt megtartom.

Sokan beszélnek

És megitélnek,

Engem kevélynek,

Elhiszem, vélnek,

De a ki híven él,

Nem csapdos, mint a szél,

Mint kőszál,

Bátran áll

A nyelveknek.

Az tudja s én tudom,

Másnak nem is mondom,

Mi közi,

Bár főzi,

Másnak ehhez?

Megelégszem véle,

Mert kedves személy(e),

Elég az,

Ha igaz

Ő szívéhez.

Ezt dobra ütnyi

Vagy megtudatnyi,

Mással közlenyi,

Vagy kibeszélnyi,

Mert ilyes dolgokban

Hamisan gyakrabban

Szolgálnak és ártnyak

El köll hinnyi.

Lehetne találnyi,

Nem egyet számlálnyi,

Hívségben,

Szívedben

Kik kárt tettek.

Jól meg nem vizsgálták,

És meg nem fontolták,

Hogy bátran

És nyilván

Csak szerettek.

Mert ebben sok árt,

Szem, nyelv tehet kárt,

Igy immár sok járt,

Egymástúl elvált,

Végtére megbánták,

De későre hagyták,

Nem hitték,

Szenvedték

Az ilyen kárt.

Igaz, most is vannak,

Kik engem vizsgálnak,

Akarnák

Hogy tudnák,

Kit szeretek.

Némely már kérdezte:

Azt mondtam: Quid ad te?

Pirúltak,

Némúltak

Az ilyenek.

Igy más is járhat,

Ebbűl tanúlhat,

Az csak hallgathat.

Ki nem szolgálhat.

Nem jó vizsgálódnyi,

Más titkát nyomoznyi,

Okos az,

Boldog az,

Ki hallgathat.