CXXIII. ZSOLTÁR

Tehozzád szemeimet, Úr Isten,

Emelem az égben,

Mint szolgának szemei nyitva vadnak,

És az Úrra vigyáznak.

Mint szolgálóleány ő asszonyára

Tekint minden órába:

Úgy néznek szemeink az Istenre

És az ő kegyelmére.

Kegyelmezz, Uram, kegyelmezz nékünk,

Mert nincs böcsületünk,

Minden olly szertelenül gyaláz minket,

Kinél föllyebb nem lehet:

Kevély népek minket szörnyen nevetnek,

Rajtunk csúfságot űznek,

Negédes szókkal úgy nevettetünk,

Kikvel eltölt lelkünk.