CXXIV. ZSOLTÁR

Az Izráel ezt nyilván mondhatja:

Ha az Isten nem lött volna velünk,

Ha ő nem lesz vala segétségünk,

Midőn az embereknek soksága

Kegyetlenül támada ellenünk,

Elnyelnek vala ők elevenen,

Úgy reánk gerjedt vala haragjok,

Minket teljességgel az nagy habok

Vízzel elburítnak vala szörnyen,

Ránk omlanak vala nagy patakok.

Az nagy árvíz reánk rohan vala

És elnyeli vala életünket,

Dicséret Istennek, hogy ő minket

Az ő fogoktúl megszabadíta,

Hogy ők meg ne ennének bennünket.

Miképpen elszalad az madárka

Az madarász tőriből, akképpen

Megszabadulánk az tőrt elszegvén,

Mert életünknek az Úr ótalma,

Ki mennyet, földet teremté bölcsen.