CXXIX. OLY VAGY MÁR, MINT MADÁR...

Oly vagy már, mint madár,

Kinek már nyitva zár,

Hogy vagy távol tőlem?

Örülsz minden ágnak

S a vak szabadságnak;

Nem is gondolsz felőlem?!

Most éled éltedet

És szokott kedvedet,

Mivel pártolsz mellőlem.

De jól megfontoljad

S mélyen meggondoljad:

Nem mind igaz, a ki szép!

Mert arra, ki szabad,

Csak egyedül akad

Titkon hányott enyves lép;

Vadásznak sok czélja,

Halásznak fortélya

Préda után furcsán lép!

Nem mind szabad, kin nincs

Rázárva a kilincs;

Bár zárva nincs, rab lehet.

Számtalan a fortély:

A midőn nem is vél,

Szivén, lábán láncz lehet;

Akkor veszi észre,

Midőn várják készre;

Róla szegény nem tehet.

Engedelmeskedni

Jobb, mint szabad lenni

Annak, ki megérdemli,

Jobb hív kalitkában

Mind csalárd pusztában,

Maga sorsát ki leli;

Minek kedv éltéért

S minden szükségéért,

Gondját úgy más viseli.

Mi haszna madárnak,

Kire annyin várnak,

Hogy szabadon röpül s jár?

Szabad vizben a hal,

De mégis horgot fal,

Örvényben is veszélyt vár;

Prédája vadásznak

Nyereség halásznak,

Szabadon kerülje bár.

Nézd, paripa lónak,

Mint szabad csikónak

Szabad mezőn élete;

Vas vezérli száját,

Harapja zabláját,

Akkor vagyon kelete;

Már nem tartja jónak,

Örül istállónak

Nyerit, siet mellette.

A szabad, gyors vitéz

Ellenséget ver s néz

Soha prédát nem nyerne,

Ha nem volna törvény,

Szabad volna kedv s kény,

Még próbálni sem merne;

De van regulája

S Marsnak iskolája

Ellenséget nem verne.

Szerelem s vitézség,

Van köztök szövetség,

Egyenlők sok dolgokban;

Szabadok, gondolják,

De ha megfontolják

Mégis rabok sorsukban;

Mindkettő rab inség,

Szerelem s vitézség:

Mind ezekben s azokban.