CXXVIII. ZSOLTÁR

Bódog az ember nyilván,

Ki az Istent féli,

Ő utaiban járván,

Ösvényit kedveli,

Mert magadat táplálod

Kezed munkájával,

Isten megáldja dolgod,

Lát jó állapattal.

Feleséged házadban

Mint az szőlővessző,

Gyümölcsöt szépet hozván,

Ha eljő az idő.

Meglátod gyermekidöt

Te asztalod körül,

Renddel, mint olajvesszőt,

Kikben szíved örül.

Ez igen szép ajándék,

Kit az Isten enged

Az őbenne hivőknek,

Azkiket ő szeret:

Ő megáldja éltedet

Az Sion hegyéről,

Sok jóval lát tégedet

Az Jeruzsálemből.

És végre te meglátod

Fiadnak fiait,

Izráelnek csudálod

Nagy szép békeségit.