CXXXI. A RÉGI MEGRÖGZÖTT SZERELEMNEK LÁNGJA...

A régi megrögzött szerelemnek lángja,

Megvallom, meggyőzött, vagyok ennek rabja;

Megrontotta én szívemet

S bússá tette víg kedvemet

Óh! vajha kegyetlen ő tüzes fű-lángja!

Csak igaznak tartom a példabeszédet:

Meg nem rozsdásodik a régi szeretet;

Vagyok élő bizonysága:

Esztendőknek hosszasága

Szerelmemben gátlást nem tehetett soha.

Már sok esztendeje titkosan szerettem,

S iszonyú kínokban szívem epesztettem;

Módom benne nem lehetett,

Hogy kit én szívem szeretett,

Hozzá viselt szerelmemet néki jelenthessem.

Sok esztendőktől fogvást, hogy szívem gyötrődik

S kegyetlen kínokban halálig aggódik,

Csakugyan bizonyíthatom,

Igaz szívemből mondhatom,

Hogy régi szeretet meg nem rozsdásodik! Amen.