CXXXIV. HOGY EZTET KIVÁNTAM KEZEDHEZ JUTTATNI...

Hogy eztet kivántam kezedhez juttatni,

Tudom, nem fogod azt rosszra magyarázni;

Isméred szívemet, mely nem tud változni,

Ezért ezzel kívánt téged köszönteni.

Azon örvendezvén, hogy végét érhettem,

Régi szándékomnak örömét vehettem.

Hogy kivánságidat beteljesíthettem.

Haláltól sem félek, csakhogy ezt érthettem.

Engedje az Isten, hogy sokkal feljebbre

Léphess, de könnyebben, minden szerencsékre,

S éltessen sokáig az én örömömre,

Hogy szivből kivánom, esküszöm Istenre!

Ha gondolod tovább, miben szolgálhatok,

Mutass módot arra, elhigyed, kész vagyok

Mindent elkövetnem, valamit tudhatok;

Éltemet sem féltem, ha néked szolgálok.

Ha ezzel kedved tölt, kérlek ne felejtsd el,

Sőt háláld meg aztat hív szereteteddel,

Kit régen fogadtál nagy esküvésekkel,

Azért légy állandó, szánj meg és ne hagyj el!

Éltemben elhigyed utolsó órámig

Hív állandósággal szeretlek holtomig,

Szívemet, éltemet néked adom addig.

Ha kívánod, lészek csak tied mind végig.