CXXXV. HÁT ELTÁVOZOL MÁR TŐLEM ÉN ÉLETEM?

Hát eltávozol már tőlem én életem?

S csak úgy árván marad lélek nélkül testem.

Hogy élhessek én már, ha aztat elvesztem,

A kiben egyedűl van gyönyörűségem?!

Élnem ugyan csak kell, de elhidd, félhalva,

Nagy keserűséggel szívem lesz megrakva,

Sok fohászkodással fog rázni ohajtva,

Ha ismét meglátod, úgy élhet vígadva.

Ha csak hűségedben bizonyos lehetek,

S távollétedben is felejtve nem leszek,

Úgy én is éretted mindent elkövetek,

Élj, jőj, vigasztalj meg, máskép nem élhetek.