CXXXV. ZSOLTÁR

Áldjátok az Úr nevét,

Azkik néki szolgáltok,

Magasztaljátok őtet,

Kik hív szolgái vattok,

Kik állotok házában,

És jártok tornáciban!

Dicsérjétek, mert jó ő,

Áldjátok ő szent nevét,

Mert ő igen jókedvő,

Jákobot mint ő népét,

Izráelt elválasztá,

Örökévé foglalá.

Mert tudom, hogy ez Isten

Erősb más isteneknél,

Hatalma nagy mindenen:

Isteni beszédével

Azmit akar az égen,

Megtészi földön, vízen.

Ki ez világ végéről

Támaszt terhes fölhőket,

Az földet hinti fellyől,

Midőn bocsát essőket,

Szeleit rejtekhelyből

Kiküldi erejéből.

Az elsőszülötteket

Megölé Egyiptomban,

Mind barmot és mind népet,

Nagy csudákat mutatván,

Kin álmélkodott minden

Az Egyiptom földében.

Népestől az fárahot

Sok nemzetet elveszte,

Sok erős királyokot,

Amori Szihont veszté,

És az básáni Ogot,

Az Kánaán országot.

Ez földet Izráelnek

Adá mint ő népének,

Hogy örökségek lenne

Nékiek mindörökké.

Uram, az te irgalmad

Mindörökké megmarad.

Megáll örökké neved

És szent emlékezeted,

Népedet hatalmadban

Ítéled igazságban,

Szolgáinak az Isten

Megkegyelmez kegyessen.

Az pogányok bálványi

Ezüstből és aranyból

Kézzel szoktak öntetni,

Csak semmik bár, nézd meg jól,

Szájokkal ők nem szólnak,

Ő szemekkel nem látnak.

Nem hallanak fülökkel,

Az ő szájok nem lehel,

Azokhoz mind hasonlók

Az illyen képformálók,

És kiknek reménségek

Efféle bálványképek.

Az Urat no dicsérjed,

Izráel házanépe,

Áldjad és dicsőétsed

Áronnak nemzetsége,

Nemzeti az Lévinek

Az Urat dicsérjétek.

Kik az Urat félitek,

Szent nevét dicsérjétek,

Az Sionról áldjátok

És őt magasztaljátok,

Az ő lakóhelyében,

Az szent Jeruzsálemben.