CXXXVI. ÉN ELMÉGYEK, HOVA LÉGYEK...

Én elmégyek, hova légyek, barlangokban élek,

Istent félek, véget érek, senkit sem szemlélek,

Imádkozom, nem is mondom,

Ha kérdezik, hogy nem tudom,

Velem bántál, mint akartál, gyalázatban hagytál.

Kalastromban, búbánatban végzem életemet;

Engem nem látsz, tudom nem szánsz, sem szenvedésimet,

Isten áldjon és maradjon,

Szerencséidben úgy hagyjon.

Mint árvával, mostohával bántál sokszor...