CXXXVIII. SZEGÉNY SÁNDOR, SZEGÉNY BUBRIK...

Szegény Sándor, szegény Bubrik,

Mikor f...m, iszik, ugrik;

Akármikép ingom, bingom,

Neked Bubrik sz...m, f...m;

Tied Bubrik, szép Sándorom,

Még tied is az móringom!

Volt egy rongyos, ó mentéje,

Volt Váczon egy szeretője;

Mondja: néki csináltatta,

De megcsalta az ebadta.

Szegény Sándor, szegény Bubrik,

Mikor f...om, iszik, ugrik!

Megjárta Magyarországot,

Mégis nem talált jószágot;

Még Rómába ment ásított,

De ott is pápát nem látott.

Szegény Sándor, szegény Bubrik,

Mikor f...om, iszik, ugrik!

Mert angyalt nem szerethetett,

Ördöggel is közöt vetett;

Már neki egy: menyországba,

Akár menjen ő pokolba.

Szegény Sándor, szegény Bubrik,

Desperatus a mint ugrik.

Mondja most secretarius,

Mostan cubicularius,

Adjon Isten neki áldást

S mint a légynek, szabad szállást;

Még lehet a Bubrik Sándor

Sorsát győző vagy Nagy Sándor.

Sok méhkast nyelt, mint a medve.

Mézet is nyerhet szenvedve,

Árúban vannak mindenek,

Azt árulják az istenek;

Van a Bubrik reménységben,

Még is nem esik kétségben.