CXXXVIII. ZSOLTÁR

Dicsér téged teljes szivem,

Én Istenem,

Hirdetem neved,

Dicsérlek Istenek felött

Én tégedöt,

Mert azt érdemled.

És az te szent Egyházadban

Imádkozván

Neved tisztelem,

Áldásodra én kész vagyok,

Hálát adok

Neked, Istenem.

Öregbül nagy dicsőséged

Mert megtészed,

Azmit megmondasz,

Ha könyörgök ínségemben,

Engem menten

Megszabadítasz,

Téged minden földön lakók,

Nagy királyok,

Uram, dicsérnek.

Mert szent igéd igazságát,

Tiszta voltát

Eszekben vették.

Ez Urat, ki fölségessen

Csudát tészen,

Fölmagasztalják

Mondván: Nagy az ő ereje,

Dicsősége,

És azért áldják,

Mert noha ül nagy magassan,

De lát nyilván

Alatt valókat,

Magas dolgokat is könnyen

Lát élessen

Mind fönn s mind alatt.

Mindennémű szükségemben,

Ínségemben

Megerősítesz,

Láttokra ellenségimnek,

Kik gyűlölnek,

Engem megmentesz.

Azmit az Úr egyszer végez,

Az jó véghez

Megyen mindenütt.

Jókedved megáll. Ne hadd el,

Sőt végezd el

Kezed munkájit.