Cyklops

Odysseus megy Ithaka felé,

Vizen túl várják ölelő karok:

Hű Penelope... gyöngéd feleség...

Kövesse, aki meg nem únta még!

Én az öreg Cyklopsnál maradok.

Áll puszta szigetparton, vak titán,

Kiszúrt szemével végtelenbe néz,

Két roppant karja: két leroppant ág,

A Góliáthot csalafintaság,

Az őserőt legyűrte törpe-ész.

Megtört, de meg nem hajlott hatalom.

A szirteket szaggatta bősz dühében.

E pillanatban valóban titán,

Királyi gőg keserű ajakán;

Hogy kifáradt a sziklatördelésben.

E gőgös, keserű ajk tudja már:

Meghalnak mind az istenek, mesék,

Jönnek, kik két szürke szemmel látnak,

kiszúrják kegyetlenül a csodáknak

Titokzatos, tenger-mély egy-szemét.