CYNTHIÁHOZ.

Ketten virasztunk néma éjben:

Te alvó pásztorifjadat,

Én e sírboltnak ajtajánál

Elhervadt szép halottamat.

Örvendj, tenéked majd fölébred,

S ismét birod szerettedet;

Nekem nem adja vissza sem föld,

Sem ég, kit e bolt elfedett.