Óda Dionysoshoz

Hatalmas izmú hős, víg isten, földre szálló,

Mámor barátja te, az élet szeretője,

Kinek királyi bot a termő szőlőtőke,

Feléd cikáz e dal, elégiára váló.

Az volt a szép világ, az élet és a mámor,

Az öröm himnuszát ujjongni szilajon,

Szent táncot lejteni a nevető napon,

Nem félni bánatok sápasztó alkonyától!

Pogány volt ősöm is, a barna tűzimádó,

Pirosló hajnalon a nap felé kiáltó,

Én is, a szomorú, én is pogány vagyok:

És bár köd és ború szürkén szívembe szállong

És bár minden napom egy evoét temet,

E dalt elsírom és benne - lelkemet!