Óda Germániához

Midőn szerencséd harci csillaga

A firmamentum ormain delelt

S négy nagy világot vertél győzedelmes

Marsoddal s hitték: minden a tiéd,

Én nem daloltam rólad éneket,

Én Catoval a győztes istenek

Helyett az elbukó ügyet segítem:

A szabadság és szeretet ügyét!

De most, mikor letépett koszorúddal,

Vérző fejeddel és sebzett szíveddel

A porba verve csillagokba nézel

És hittel, mely sziklákat hengerít,

Reménnyel, mely hős sírokon terem

És szeretettel, mely legyőzhetetlen,

Tovább küzdesz, dalolsz, vered az üllőt,

A nagy jövő zenéjét zengve rajta,

Most, hogy a szellem és az akarat

Titáni műhelyébe visszatértél

S dicső dacod kohóján a tüzet

- A tudomány, a munka vesztalángját -

Versenyt szítod: fogadd a bús magyarság

Hű énekes fiának himnuszát,

Jövő dalát világgá hirdető

Nagy egyetértés és szent ellenállás

Kettős vértjébe vont Germánia!

Légy példa nékünk, hívó, biztató,

Hogy fáklyád fényinél riadva lássa

E pártos és hittelen magyarság,

Hogy váltság és szabadság merre int

S a legyőzöttnek üdv és győzelem!